"Ezzel kezdődött a Móri Karika története..."




Jótékony kerékpáros

Orosz Zsolt Hatodik éve egyre több bringás érkezik Mórra május utolsó hétvégéjén, hogy részt vegyen a Móri Karika jótékonysági futamon. Idén több mint kétszázan neveztek a három táv valamelyikére, a befolyt összeget a Cortex Agysérültekért Alapítvány és Mór Városi Közművelődési Alapítványa kapja. Az ötletgazda dr. Orosz Zsolt patológus, aki a jótékonysági kerékpáros körversenyt Írországból importálta szülővárosába.

Munka után, estére beszéljük meg az interjút skype-ra. Hétkor üzenet érkezik: mindjárt gépnél vagyok, csak öt percet kérek, hogy kifújjam magam… Alig várom, hogy beszélgessünk, vagánynak tűnik.

„Nem is tudom, pontosan, mikor dőlt el, hogy orvos leszek, amennyire emlékszem, valahogy természetes volt, hogy az orvosira megyek” – kezdi történetét dr. Orosz Zsolt. A Vértes és Bakony között elterülő városban egy bányamérnök-könyvtáros házaspár fiától nem teljesen kézenfekvő választás, pláne, hogy a felmenői között szinte mindenki bányász volt, még ha a szülők baráti körében több orvos is akadt. A kutatás kezdettől érdekelte, később mégis a patológia mellett döntött, amivel harmadévesen, diákkörösként kezdett el foglalkozni. Az egyetem után még némi kompromisszummal született választásból aztán ragaszkodás lett, lassan harminc éve.

„Akkoriban nagyon nehezen lehetett Pesten klinikusi állást találni, ám köztudott volt, hogy az igazán jó klinikusok is patológusként dolgoznak legalább pár évet. Úgy gondoltam, hogy leszakvizsgázom, és utána váltok, akkor biztos több lehetőség is lesz. Volt is, de addigra már annyira szerettem a patológiát, hogy nem akartam mást.” A Róbert Károly körúti kórházban Sellyei Mihály mellett kezdte a pályát, szakvizsga után került az Országos Onkológiai Intézetbe, 2008-ig vezette a daganatpathológiai osztályt. Néhány éve Írországban dolgozik, és bár Mór, az iskolás évek színhelye térben és időben is távol van már, mióta a Móri Karikát életre hívta egyik jó barátjával, megint közelebb került a városhoz. A kapocs a kerékpározás, ami annak idején a gimnazistaként tett Mór környéki túrákkal kezdődött. Később háttérbe szorult a sport, a család és a szakma sokáig lekötötte az idejét, és a kerékpárt csak 2006-ban vette elő ismét.

„Akkor kezdtem újra biciklizni, amikor először voltam kint Írországban. Mindig hívtak a kollégáim, hogy ne legyek annyira egyedül a hétvégéken. Dublintól nem messze, Droghedában dolgoztam. A környéken kerékpáros szempontból nagyon jó az úthálózat. Van egy csomó kisforgalmú út, amiken keresztbe-kasul be lehet járni a környéket, és alig 20-40 km-re találhatók érdekes történelmi emlékek, például Newgrange, a híres kamrasírokkal vagy a glendalough-i klastrom a jellegzetes ír toronnyal és kelta keresztekkel.” Mígnem a kollégák egyszer egy 110 mérföldes túrára invitálták, a Ring of Kerry jótékonysági futamra. „Gondoltam, jó, bár lehet, hogy ez egy kicsit erős lesz nekem, de lássuk.” Az átszámítva 170 kilométeres táv nagy kihívás volt. Erre már módszeresen kellett edzeni. Hét közben munka után és hétvégéken, növelve a sebességet és távot. Az idő is rövid volt, márciustól júliusig kellett formába hoznia magát. Sikerült.

„Azóta kétszer is megcsináltam. Amikor hazajöttem, elmeséltem a barátaimnak, hogy milyen nagy élmény volt a Ring of Kerry. Egyszer Gyengési Gábor pszichológus barátommal sörözgettem, és neki is élménybeszámolót tartottam, mire ő felvetette, hogy milyen jó dolog ez a jótékonysági túra, rendezhetnénk mi is. Ezzel kezdődött a Móri Karika története. Gáborral sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehetne felépíteni egy jótékonysági célú eseményt. Egyikünknek sem volt tapasztalata ilyesmiben. Végül arra jutottunk, hogy legyen egy lokálpatrióta cél, ami ahhoz a helyhez kötődik, ahol az esemény majd lesz, és, hogy legyen egy cél, ami szélesebb, és sokakat megmozgat. Gábor a Cortex Agysérültekért Alapítvány egyik létrehozója, és jól ismeri az agysérültek rehabilitációjának helyzetét, ami nem annyira jó Magyarországon. Így adódott, hogy őket támogassuk. Helyszínnek kézenfekvő volt Mór, az érzelmi kötődésemen túl ez a vidék, a Móri-árok, a Vértessel igazán jó terep a kerékpározáshoz. De volt egy másik érzelmi szál is, Mórt jóformán csak a szörnyű bankrablásról ismerték az emberek. Szerettem volna, hogy ne csak erről legyen híres a mi kis városunk, hanem valami pozitív dologról is.”

Az elhatározás tehát megszületett, a barátok sorban csatlakoztak a kezdeményezéshez, pestiek és móriak, és azóta is rengeteget segítenek a futamok szervezésében, a Móri Karika megismertetésében és népszerűsítésében. Persze meg kellett szerezni a város támogatását is, ezért Orosz Zsolt találkozót kért Fenyves Péter polgármestertől, aki rábólintott az ötletre, s ahogy egyre többeket mozgat meg a rendezvény, úgy a város is mind jobban kiveszi a részét a szervezésből. A kerékpározás ma már nagy divat, és sokan vállalkoznak hosszú távok lekerekezésére is, de 2006-ban ez még nem így volt. Az első év nagy tanulságát is ez hozta: a távot a magyar kerékpáros szokásokhoz kellett szabni.

„Amikor először mondtam, hogy rendezzünk egy száz kilométernél hosszabb távú jótékonysági versenyt, úgy néztek rám, mint aki a Holdról jött, és azt kérdezték, ezt meg hogy gondolom. Európa más országaiban azt kérdezték volna, hogy mikor lesz a futam… Tehát az elején én erőltettem, hogy hosszú táv legyen, így az első évben még csak egyetlen 140 km-es útvonalat tűztünk ki, Mórtól Csákvárig és vissza, keresztül a Vértesen, nehéz terepen. Valószínűleg ennek is betudható, hogy csak 40-50 résztvevő jött el, nagyrész barátok és az ismerőseik, akik riadóláncszerűen értesültek a futamról. Bár én optimista voltam, azért elgondolkodtunk, hogy folytassuk-e.” Végül úgy döntöttek, érdemes még egy esélyt adni. Ám az útvonalat és a távot újratervezték. A lelkes kis csapat meggyőzte Orosz doktort, hogy jelöljenek ki rövidebb távokat is, és könnyítsenek az útvonalon. „Komoly fejtörést okozott, hogy merre lehet vezetni az utat úgy, hogy biztonságos és teljesíthető legyen, de azért kihívást is jelentsen. A második évben még mindig csak egy távot tűztünk ki, de rövidítettük az előző évihez képest, és nem a Vértesen, hanem lankásabb területeken vezetett az útvonal. A harmadik évtől lett három táv, 110, 50 és 25 kilométer, és ez bevált.”

Az évekkel nem csak a résztvevők száma nőtt, differenciálódott is a mezőny, megjelentek a félprofi és profi kerékpárosok is, akik simán teljesítik a leghosszabb távot, s a Móri Karikát ma már „verseny is színezi”. A helyi kerékpárklub tagjai 50 és 110 km-en is rendszeresen az első helyezettek között végeznek, de évek óta ott vannak a fehérvári kerékpárklubosok és profi triatlonosok is, akiknek ez jó edzés, és „komoly időket mennek”. A lokálpatrióta cél a helyieket is mind jobban megmozgatja. Persze van, aki csak a szép táj, a jó program vagy a karitatív cél miatt nevez be évről évre, hiszen a versengés nem kötelező: „Teljesen fakultatív, hogy ki vesz részt benne, aki akarja, csak tolja a bringát, aki akar, kényelmesen teker, és van, aki csak magával versenyez, hogy tudja-e teljesíteni a vállalt távot.” Ma már a legkisebbeknek Mini Karika is van: ők a nagyok futama előtt a városközpontban tehetnek egy kört. A legjobb időt menő versenyzők az önkormányzat által felajánlott vándorkupát kapják, és kisebb ajándékokkal, könyvvel, móri borral jutalmazzák a többieket, de a hangsúly továbbra is a jótékonysági célon van. Az időpont is stabilizálódott: negyedik éve május utolsó hétvégéjén tartják a Móri Karikát, amelyen idén kétszázán is többen álltak rajthoz. „A második évben megduplázódott a résztvevők száma, és mára eljutottunk oda, hogy bőven kétszáz fölött vagyunk.”

Pedig nagy hírverésre nincs pénz, de a barátokból álló lelkes szervezőcsapat mindent megtesz azért, hogy minél több induló legyen, még a futamok indítását is a Budapest felől jövő vonat érkezéséhez igazították, hogy az eljutás ne legyen akadály. Vonzerőt jelent, hogy hírességeket is sikerült megnyerni: Falusi Mariann és Fáy Miklós is indult már a futamon. Természetesen Orosz Zsolt is évről évre rajthoz áll, kezdetben a leghosszabb távon, idén már csak az 50 kilométeren, mert ahogy nő a rendezvény, egyre inkább szerevezőként van rá szükség a lebonyolításban.

Az első év kétségei után tehát bebizonyosodott, hogy megérte kitartani, a verseny lassan kinövi magát, akár bekerülhetne a kerékpáros versenynaptárakba is. Igaz, nem akkora, mint a Ring of Kerry, amin 5-6 ezer kerékpáros indul évente, de nem is ez a cél, „Egy ilyen lépték valószínűleg szétfeszítené a jelenlegi kereteinket, de én azért örülnék neki, ha olyan 300-400 kerékpáros eljönne” – vázolja a célokat Orosz doktor. Hozzáteszi: „Szeretnénk, ha a Móri Karika beépülne Mór város állandó programjai közé, mint a Móri Bornapok vagy a Szent György-napi Mulatságok.” Mindez új kihívások elé is állítja a szervezőket: „Jó volna, ha lennének támogatóink. Nem akarnánk direkt az alapítványhoz irányítani a szponzorálást, de ahogy nő a létszám, több a költség is. Másrészt, ha már egy kis verseny is rárakódott a jótékonysági célra, a versenyzőknek lehetne értékesebb díjakat felajánlani, ez növelné a motivációt, hogy több profi kerékpáros eljöjjön.”

A befolyt összeg egy részét a Cortex Alapítvány kapja, egy-egy kirándulást valósíthatnak meg belőle, és évről évre ott vannak a gondozottjaik a futamokon is. „Két frissítő állomáshelyen is az agysérült alapítványosok szokták a vizet és csokit adni a versenyzőknek, és rendkívül tetszik nekik ez a program, nagyon örülnek, hogy részt vehetnek benne.” A pénz másik része Mór városáé. Eddig egy díszkút és a Wekerle-emlékmű elkészítéséhez járultak hozzá a futam szervezői, idén pedig a kapucinus templom előtti két szobor talapzatának helyreállítására ajánlották fel a befolyt összeg egy részét.

A biciklizés Dr. Orosz Zsolt mindennapjainak része, ha túrára éppen nem tud elmenni, nézi a versenyeket, az idei Tuor de France befutóját élőben szurkolhatta végig Párizsban, ha más nem adódik, otthon teker: „Itt a szobában van a biciklim, ráállítva egy nagyobb ellenállásos trénerre, most is azon tekertem, mert itt elég esős az idő. Készülök a hetedik Móri Karikára.”

Forrás: Rozgonyi Sarolta, baymedinfo.hu